A mai napon megláthattuka vilag 7 természeti csodájának egyikét, a Grand Canyon-t - és bőven meg is értettük miért nyerte el ezt a megtisztelő címet.
A Grand Canyon ("Nagy szurdok") a Colorado folyó által kivájt sokszínű, iszonyat mély és meredek szurdok az Egyesült Államok Arizona államában. A Grand Canyont a Colorado folyó kb. 17 millió év alatt hozta létre, 446 km hosszú (kb Sopron-Nyíregyháza!!) szélessége 6,4 km-től 29 km-ig terjed, mélysége 1200 és 1829 méter közötti.
Reggel a hőmérő -7 fokot mutatott a szálláshelyünknél, mely sokkal lentebb fekszik, mint a Canyon nemzeti parkja... Ajjjaj, mi lesz itt?
Tudtuk, hogy hideg lesz - na de ennyire?!!
Sebaj, felvettünk mindent, amit lehetett és - a szokásos reggeli blog-készítést követően- útra keltünk:
AZ EREKLYEBOLT
Utunk azonban nem tartott sokáig, mert Attilat nagyon szereti a Jóisten: nagy szomorúságára ui. tegnap már be volt zárva a hőn áhított szuvenir shop-ja a 66-os úton mire a hót sötétben odaértünk, ezért ma utunkba varázsolt egy óriási ereklye boltot, ahol nemcsak a 66-os úttal, de még számos más helyi jellegzetsséggel kapcsolatban is megtalálhattunk konkrétan MINDENT, mi szem-szàjnak ingere!!
A bolt előtt korhű autók voltak kiállítva - lehet, h ezek között is lesz ismerős a Verdak rajongóinak?
A KATARTIKUS GRAND CANYON
Az ereklye boltban végül csak 1-2 apróságot vettünk, pedig a férjem legszívesebben mindent hazahozott volna 😂😄
Folytattuk utunkat az egyre hűvösödő időben, míg el nem értük a Grand Canyom Nemzeti Park bejáratát:
A parkban egy adott pontnál le kellett tenni minden gépkocsit, onnan ingajáratú buszok visznek tovább.
Ezek un hop-on hop-off jelleggel közlekednek, tehát bármelyik látvány pontnál le lehet szállni, és ha megnéztük, akár 10 perc múlva is fel lehet szállni a következőre es folytatni az utat, ugyanazzal a jeggyel.
Az egyes megállók között gyalogosan is lehet túrázni szuper utakon, közben gyönyörködve a látványban.
De egyetlen busz sem kell ahhoz, hogy már rögtön az elején elénk táruljon az a döbbenetes, letaglózó látvány, melyet soha de soha nem fogunk elfelejteni.
Néztem a készített videóinkat, de úgy érzem közel sem adják vissza azt a látványt, ami fogadott az ún Mather ponton. (A videóban sajnos még nem jól mondtam, ez nem Mother, azaz anya pont, hanem Stephen Mather-rol, a Canyon megőrzésébek egyik úttörőjéről elnevezett kilátóhely)
De talán a hangomból hallani, hogy szinte sirva fakadtam a gyönyörűségtől. Igazán.
Fotókat is készítettünk, de ahhhhhh.... Nektek ezek csak szép képek lesznek.
De ott állni kis emberként a hatalmas, mérhetetlenül nagy, mély, iszonyat félelmetes, mégis elképesztően szép szakadék szélén érzed, hogy a természet része vagy. Egy porszem, ami együtt lebeg a többivel - aztán egyszer csak elenyészik. És ilyenkor tudod, hogy ez így van, így lesz rendjén, bármikor is következzék be.
ÁT A SZIKLÁS HEGYSÉGEN
A Grand Canyon-os nap végeztével még el kellett jutnunk Page-be, a következő szállásunkig.
Az út során elképesztő tájakon mentünk keresztül:
hol sivatagokon, ahol
a száraz növényzet nem sárga színű, mint magyar földön, hanem halványzöld, szinte fehér
számos hajléktalan telepet láttunk lepukkant lakókocsikban és összetákolt kunyhókban élő, a vezetékes vizet és villany nem elérő emberekkel
hol pedig a csodás Sziklás hegységen át, ami lenyűgöző látványt, különösen, ahol egyértelműen látszanak a különböző korok különféle réteg-színei is:
Vasárnap Page környékén nézünk még meg egy sor további természeti látványosságot.
Már alig van tiszta túra ruhánk, de ez a nap még ilyen lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése