Első teljes amerikai napunkon esőre ébredtünk.
A mára betervezett természetjárás igy elúszott - de sebaj, megcsereljük a kövi nappal, az úgyis városnézés lett volna.
Még mindig jobb, mintha cunami lenne ;)
Igen ám, de ahhoz is kell egy esernyő, meg éhesek is lettunk. (Ezen a szallason nincs reggeli)
Az első utunk igy a sarki kisboltba vezetett, esernyőt venni. Sajnos nem lehetett kapni - de képzeljétek, a boltos fickó jó szívvel felajanlotta a sajátját, hiszen ő úgyis itt ül egész nap, elég ha délutánra visszahozzuk! 🥰🙏
Teljesen odaig voltam ettol a kedvessegtol!
Ez az a kis bolt, még nem fejettük meg miert Szent Tehén neve itt a környéken par helynek:
Egy sarokra innen találtunk egy helyet, ahol ki volt írva, h van reggeli is - és kiderült, h San Francisco egyik legnepszerubb bisztrojaba botlottunk!
Mels' a neve és 1947 ota uzemel. Echte amerikai bisztro regi zenegepekkel, rockabilly-vel, kávét az asztalnal ontogeto felszolgalokkal.
Imadnj valo volt, pont idealis egy ilyen esős napi brunch-ra.
Nézzétek:
Ezután pár órát a az amerikai SIM kártyák beszerzésével és dögléssel töltöttünk.
(Javaslat: mindig érdemes az üzletben kipróbáltatni a SiM kártyákat, h biztosan jó legyen!)
-----------------
Délutánra már szinte teljesen elállt az eső, igy nyakunkba vettük a várost.
Hihetetlenül hangulatos ez a San Francisco, bámulatos, h mennyi durvan (!) meredek utcája van, es vígan laknak, parkolnak ott az emberek! 😀
Egyik leghiresebb rész a Lombard Street, mely a világ legkanyargósabb utcája!!
Ez az utcarész maga 400 méter hosszú, tele cikk-cakkos, 90 fokos kanyarokkal. A Lombard Streeten 8 hajtűkanyart alakítottak ki, hogy csökkentsék a hegy természetes emelkedését. A sebességhatár ezen a szakaszon 8 km/óra.
Es ilyen alulról:
A másik szuper nevezetesség, amit tegnap kipróbáltatunk, az a San Francisco-i sikló, vagy itteni néven CABLE CAR.
A nagyon meredek utcakon jár, le az óceán partjára. Még az oldalán is kint szoktak csungeni az emberek, mint Japanban 😅
Az estet egy klasst kikötői olasz etteremben zártuk, de addigra jol atfagytunk, igy jol esett 9 körül hazaerni.
Fotóztam egy pár hangulatos házat is, azokat is megmutatom mára búcsúzóul:
Ezt képet pedig Attila küldi Nektek, a cime pedig:
BLOGGER AT WORK
;)
