2023. április 7., péntek

17. Visszatérés

3.381.km autóval 

28.114 km repülővel 

Ennyit tettünk meg az amerikai túránk során, melyből már csak a hazaútról nem számoltam be itt a blogon.

Szomorúak vagyunk, mert nemhogy eljött ez a várva várt bakancs listas álom-út,  de már  véget is ért  😒


Ugyanakkor örülünk, hogy újra találkozhatunk a gyermekeinkkel, akik ragyogóan intézték magukat és segítették egymást,  amíg mi távol jártunk. 


A nagy visszatérés kedden reggel indult: 5-kor keltünk, mert este már fáradtak voltunk pakolni, hatkor viszont már indulni kellett a reptérre. 

6:20 körül sikerült is elindulnunk: 37. emeletről le, kulcsot egy kódos tartókába be (kódhoz persze a szemüveg előbányászása is kellett), kocsiba be - aztán megyünk már vagy 10 perce, mikor Attila egyszer csak felkiallt: A LAPTOPOM!! 🥶🤯😵‍💫

Satufék, félrehúzódás, utolsó mentsvár leellenőrzése,  szentségelés - sajnos tényleg nincs itt. 😨 Irány vissza, kulcsot a kódos tartokából ki (szemüveg 😅🤓), 37. emeletre fel, laptop megvan, indulás újra  😉

Rendben kiértünk így is azért, nem volt gond, de az ébresztő adrenalint megadta ez a k laptop 😅

Az elkövetkezendő óráink innentől az alábbiak szerint néztek ki:

  • Összesen kb 28 órányi útidő várt ránk, az átszállássi várakozásokat is beleszámolva
  • UTAZÁS 1: Először Honolulubol San Franciscoba mentünk egy United Airlines járattal. Honolulu-i idő szerint 8:53-kor indultunk.
  • San Franciscoba kb 5 óra múlva értünk, de az időzónák miatt akkor ott már nem 14, hanem 17 óra volt
  • VÁRAKOZÁS 1: Kb 5 órát kellett  várnunk a San Franciscobol Münchenbe induló járatra, ami este 9-körül indult onnan
Itt teljesen jól elvoltunk, ettünk egy meleg ételt  (az Amerikára készülőknek írom, hogy átlagos éttermekben átlagos ételek es 1-1 pohár ital 75-100 dollar + min 18% borravalóba kerültek 2 főre), kicsit nézelődtünk (nem a parfümöknél! 🤪) és már indult is a beszállás.
  • UTAZÁS 2: A kontinensek közötti repülőút most éjjelre esett, 11.5 órát töltöttünk azon a gépen. Ilyenkor megvacsoráztatják a népet a stewardesek,  majd lekapcsoljak a lámpákat, hogy mindenki nyugovóra térhessen, és a lehető legkevésbé boruljon fel a bioritmusa. 
Lehúzatják az ablakok  árnyékolóit is, így órákon át igazi éjszakai sötétség és viszonylagos csend honol a gépen. (mint azt a pilóta elmagyarázta, a redőnyök lehúzására ilyenkor azért van szükség, mert a gép közben olyan helyeken is áthalad, ahol fényes nappal van,  és ez kizökkentené az utasokat az alvásból)

Sajnos ezen a hosszú járaton a fentiek ellenére most  egyikünk sem bírt aludni,  így mikor leszálltunk igazi zombik voltunk.

  •  VÁRAKOZÁS 2:  Mire leszálltunk, Münchenben kb 17 óra lett (időzónák változása megint)
  • 6 órát kellett itt eltöltenünk, mert a gépünk Bp-re majd csak 22:25'kor indult - amiből kb 23 óra lett végül,  mert a személyzet későn érkezett meg a Helsinki (!!) útjáról. (Akik a családunkat ismerik emlékezhetnek rá, hogy tavaly nyáron a Duty Free-beli parfüm-nézegetésem miatt lekestük a nyaralásbol hazahozó járatot és csak iszonyat drágán,  Helsinki-n keresztül tudtunk hazakeveredni)

Amint észrevettük, hogy a München-i reptéren vannak olyan kis 1 ágyas kabinok, melyeket ki lehetett bérelni, rögtön le is csaptunk egyre és itt aludtunk 2 órát. 



Utána fogat mostunk, sminket frissitettünk így kicsit jobban lettünk :)

  • UTAZÁS 3: Este 11-kor szallt fel végül  gép velünk Budapestre, ahová éjfél után nem sokkal rendben meg is érkeztünk. 
Mindhárom itthon lévő gyermekünk kijött elénk a reptérre,  méghozzá 3 szívecskés lufival: 



(Apas szívecske is volt! )

Hát ennyi lett a mi amerikai utunk. 
Nagyon furi lesz, hogy most már nem kell megörökítenem, ha valami érdekeset látok és nem kell azonnal beszámolnom róla mindenkinek.

A blog vezetés  remek ötletnel bizonyult, mert annyi élményben volt részünk,  hogy ha nem dokumentáljuk és vezetjük ilyen szisztematikusan félő,  hogy a fele info elsikkadt volna.
Az is jó volt, hogy az adott pillanatot megélve, még frissiben be tudtunk számolni mindenről, mert a látványt igy ki tudta egészíteni a hangunkból áradó lelkesedés, aggodalom, öröm,  és minden egyéb,  mert ezen az úton szinte minden előfordult. 😆
Szóval köszi @Julcsikam a blog ötletért, @Dodi öcsémnek meg a végső technikai lökést mindehhez 😊😘

Magát az utat pedig tiszta szívből köszönöm az én csodálatos férjemnek, aki nemcsak, hogy megteremtette a rávalók zömét  de hihetetlenül jól megszervezte és összerakta a lehető legjobb es legtöbb mindent tartalmazó útvonalat és programokat.

És végül,  de közel sem utolsó sorban
KÖSZÖNJÜK A JÓISTENNEK, HOGY SEGÍTETT MINKET MINDEBBEN, ÉS ÉPSÉGBEN MEGJÁRTUK EZT AZ UTAT,  nem lett szükség végül a gyerekeknek összeírt "végrendelkezésre" 😅

Az út emléke örökké a szívünkben marad,  de egy utolsó memoárként ide nézzetek mit csináltattunk: 


Már alig várjuk,  h felvegyük! 😁

Búcsúzóul egy kis összeállítás a LEG-ekből.
Sziasztok - akarom mondani GOODBYE!

‐--------------------
Legnagyobb woww faktor:
Grand Canyon 
Antelop Canyon 
Kilátás a 37. Emeletrol

Legjobb ötlet:
3 székes sorban a két szélsőt lefoglalni a repülőn (nem ül közétek senki)

Legarcpirítóbb:
Hawaii Waimanalo Beach ;)

Leghidegebb (cool):
Jeep lenyitott tetővel 

Legmenőbb város:
San Francisco

Legelső megcsapó amcsi-feeling:
Atesznak a bevándorlási ellenőrzés a reptéren 
Áginak San Franciscoban a Mels' bisztro 

Legnagyobb meglepetés:
A Santa Monica tier egy retro vurstli, vissza az időben 50 évvel 
Úgy általában a beach-ek semmivel sem extrábbak, mint amiket Európában megismertünk, sőt 

Legkellemetlenebb élmény:
Atesznak hogy megállította a Joshua Tree parkőre, mert úgy előzött egy bicikist a kettős záróvonalon, hogy épp szembe jött egy másik autó 

Aginak: Santa Maria éttermében a tonhal salátát nyers vastag tonhallal tálalták (úgy felkavarodott tőle a gyomrom, h hiaba sütötték át a kedvemért, már rá  se tudtam gondolni)

Amikből a legtöbbet tanulhatunk:
A professzionális szolgáltatási szinvonal, ügyfélközpontúság és általában a makulatlan tisztaság és rend minden idegenforgalmi helyen 
Az emberek végtelen kedvessége és pozitív hozzáállása egymáshoz 

Amit a legjobban nem irigylünk:
A nők igénytelen öltözködése és ápolatlansága
A nők többsége iszonyat elhízott,  én karcsú nádszálnak tűntem sokukhoz képest 
A sebesseghatárok alacsonyak és nagyon betartják őket,  ami végtelenül lassú és idegesítő az itthoni  tempohoz képest (főleg az Ateszéhoz)








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése